A Szent Mártonról elnevezett Bazilika, a lenyűgöző könyvtár, a csendes kerengő, az altemplom és a kincstár együtt mesélnek a monostor ezeréves történetéről.
A Pannonhalmi Főapátság ma is élő bencés közössége őrzi és éli tovább ezt az örökséget – csendben, imában és tudásban.
A főapátság jelenlegi, kora gót stílusú háromhajós templomát 1224-ben szentelték fel.
Régészeti feltárásokból azt is tudjuk, hogy a mai templom helyén már Szent István korában is egy közel hasonló méretű kőtemplom állt. Az évszázadok során a templombelsőt többször átalakították. Az utolsó felújítás 2012-ben történt, mely során a fő szempont a templom szerzetesi karakterének visszaállítása volt, hiszen a Bazilika az itt élő bencés közösség otthona, közös imádságának helyszíne, a monostor szíve. A szerzetesek naponta többször imádkoznak itt, és a 13.00 órakor kezdődő napközi imán a látogatók is részt vehetnek.
A toronnyal közel egyidős könyvtárépület hazánk egyik legszebb klasszicista teremkönyvtárát rejti.
A belső tér lenyűgöző díszítése egy bécsi művész, Joseph Klieber munkája. A ma is használatban lévő kódexeket, ősnyomtatványokat és régi magyar könyveket rejtő gyűjtemény napjainkban is működik: az állomány folyamatosan gyarapszik, és a könyvek mindenki számára hozzáférhetők. Napjainkban közel négyszáz-ezer kötetet őriznek e falak között.
A templom déli oldalán, a kolostor közepén található kertet, mely a paradicsom egy kicsiny földi mása, négyszög alakú folyosó fogja körül.
A középkorban erről a folyosóról nyíltak a közösségi termek. A kerengő mai, késő gótikus formája az 1486-ban befejezett felújítás eredménye. A kerengőt a templommal összekötő díszes kapu (Porta Speciosa) egy késő román bélletes kapuzat, a kapu feletti festményen a monostor védőszentjét, Szent Mártont ábrázolták. A kerengő észak-nyugati sarkán található az 1890-es években épített és Róth Miksa üvegablakaival díszített Szent István-kápolna.
Az épületegyüttes legrégebbi, egységesen megmaradt része a 13. század elejéről.
Kérésére itt temették el Stefánia belga királyi hercegnőt (1945) és második férjét, Lónyai Elemér herceget (1946). Habsburg Ottó halála után (2011) szívurnáját az altemplom közepén helyezték örök nyugalomra. A két lejárat közötti falszakaszon található falfülke mögött a hagyomány szerint Szent István pannonhalmi trónusát őrzik.
Valóságos időutazás helyszíne a Pannonhalmi Főapátsági Kincstár, ahol megtalálhatóak a monostor szakrális emlékei.
Egyebek mellett az egyes történelmi eseményekhez köthető ajándéktárgyak, az apáti ékszerek és óragyűjtemények kiemelkedő darabjai, valamint a rend fennállásának 700 éves jubileumához kapcsolódó emlékek is.
várjuk vezetett látogatásainkra és ajánljuk figyelmébe kiadványainkat.
